Ötvözetek és fázisátalakulások adattárolásra

Minden CD és DVD lemez úgy működik, hogy tartalmaz pontokat, melyek sötétebbek a háttérnél. Amikor a lemezjátszó lézere rávilágít, ezekről a pontokról és a háttérről különböző módon verődik vissza a fény. Ezt a gép digitális információvá alakítja, melyeket képek, betűk, hangok stb. formájában élvezzünk. A nyomtatott CD-k és DVD-k esetében ezek a sötét pontok kis gödröcskék, melyek a lemezbe vannak belenyomtatva. Írható CD-k esetében ezeket a nyomokat a gép lézere „égeti bele” a lemez felületébe és ez egy visszafordíthatatlan folyamat, mely maradandó nyomokat hagy a lemez felületén lévő polimerben.

Viszont az újraírható CD-knél más eljárást alkalmaznak. Ez abból áll, hogy egy több fázisból álló ötvözetet alkalmaznak, mely ezüst, indium, antimon és tellúr elegye. A legtöbb szilárd anyaggal ellentétben ez az ötvözet kétféle szilárd állapotban létezik: kristályos (melyben az atomok közel és szabályosan helyezkednek el), illetve amorf állapotban (melyben az atomok szabálytalanul helyezkednek el). Az amorf fázis kevesebb fényt ver vissza, mint a kristályos. A lézerrel 700 Celsius fokra hevítve az ötvözet kristályos fázisból amorf állapotúvá válik, mely egy sötét pontként jelenik meg a lemezen visszajátszáskor. Ezeken a pontokon ki lehet törölni ugyanazon lézerrel (egy alacsonyabb energiaszinten) azáltal, hogy az anyagot legalább 200 Celsius fokos hőmérsékletre hevítjük. Ez a folyamat visszaváltoztatja az ötvözetet eredeti kristályos állapotába. A legtöbb újraírható CD-gyártó állítja, hogy egy lemezt legalább ezerszer újra lehet írni és legalább 30 év az élettartama.