Augusztus 29. gyászos évforduló a magyar történelemben.  2020-ban (idén) volt a mohácsi csatavesztés 494. és Buda elestének 479. évfordulója. De hogyan eshetett ilyen sérelem a hazán? Minden ország arra törekszik, hogy a támadó ellenséget legyőzze, még mielőtt az az ő földjét pusztítaná. Ez volt a magyar stratégia, és a középkorban Magyarországot körülvették a kisebb, vagy Magyarországhoz csatolt vagy hűbéri függésben lévő államok. Ezen kívül ott volt a Kárpátok karéja, amely megnehezítette az esetleges betolakodókat céljaik elérésében. A déli végvárrendszer a török korban hasonló elven épült fel. Szerbia, Bosznia és Dalmácia magyar kézen volt. Rajtuk keresztül húzódott az első védelmi vonal, míg Moldva és Havasalföld hűbéri függésben volt, így a magyar  határ előtt 50-100 km-re létrejött egy védelmi vonal, mely Nándorfehérvártól egészen Klisszáig húzódott. E mögött magyar területen volt egy második védővonal, mely Erdély déli határa mentén, majd Karánsebesen és Temesváron át a Duna, a Száva, illetve a Dráva mentén húzódott. A pénz- és a felszereléshiány a Jagelló-korban egyre nagyobb akadályt jelentett, bár a vonal tisztességesen állta a sarat egészen 1521-ig, míg Nándorfehérvár el nem esett.

Nándorfehérvár a magyarok fontos bázisa volt, ahonnan kiindulva csapásokat lehetett mérni a török területre. Utána az ország tárva-nyitva állt a betolakodók előtt dél felől, mivel hasonló erősségű erőd nem volt a Duna-Tisza-közén. Miután a török lerendezte perzsiai, észak-afrikai és mezopotámiai ügyeit, figyelmét Európára fordította.

1519-ben V. Károly személyében egy uralkodó birtokába került Spanyolország és annak az újvilági gyarmatai, valamint a Német-Római Birodalom. Ausztria és a gazdag Németalföld öccse, I. Ferdinánd birtokába került. Ráadásul a Habsburgnak öröklési szerződése volt a Jagelló házzal. Szulejmán meg akarta győzni II. Lajost, hogy szakítson a törökellenességgel, és inkább a Habsburg hegemónia ellen kardoskodjon.        II. Lajos belefulladása a Csele patakba a törököknek sem kedvezett, mivel tárgyalópartner híján politikai célkitűzéseit nem tudta ez a hadjárat megvalósítani.

(Ahogy Napóleon sem tudott kivel tárgyalni, amikor Moszkvát felperzselték, vagy az amerikaiaknak sem áll  rendelkezésére Irakban kellő felhatalmazással rendelkező tárgyalópartner.)

Török Birodalom Sulejmán halála után, Abraham Ortelius, Flamand geográfus

A török Magyarországot nem akarta elfoglalni, de mivel nem engedhette át a Habsburgoknak, részben kénytelen volt ezt megtenni a mohácsi csata után. A török terjeszkedésének gátat szabott a hadseregük mozgékonysága. A török hadsereg mindig visszatért a birodalom belsejébe, mivel belbiztonsági szempontból szükség volt rá, illetve a tímárbirtokosokra, akik mint a közigazgatás felelős személyei, nem maradhattak hosszú ideig távol lakóhelyüktől. Másrészt nem lehetett volna elegendő élelmet és szállást biztosítani egy esetleges áttelelésre.

A török hadsereg logisztikai problémája

Egy hadsereg hatósugarát (akciórádiusz) mozgásuk sebessége, az utánpótlás és a hadjárat rendelkezésére álló idő szabja meg. Ez számítások alapján 900-1000 km, a hadműveleti bázistól (Drinápolynál csatlakozott az anatóliai sereg a szultánihoz, illetve a ruméliai egy részéhez). Megjegyezném, hogy az Isztambul-Belgrád távolság 1000 km, 66 menetnap, Belgrád-Buda 460km, 31 nap, Buda-Bécs 240km, 16 nap,(összesen 1700 km és 113 menetnap). Magyarország egészét nem tudta elfoglalni, mert semmi kétség, hogyha módjában áll, akkor megteszi. Viszont legalább egy részét meg kellett szereznie, hogy ne legyen az a Habsburgoké. Ebbe – stratégiai fekvése – lévén Budának bele kellett taroznia, mivel egyrészt a török ellenőrizni tudta a Dunát, másrészt Erdély és Ausztria között lévén, útját állta a Habsburgok ilyen irányú ambicíóinak, bár jelentőségét csökkentette, hogy kívül esett a török hatósugarán. Részben az Európában uralkodó feudális anarchia miatt nem lehetett kiállítani egy akkora hadsereget, amely ki tudná verni a törököt Magyarországról. Ahogy ez megtörtént, a magyarországi török uralom tarthatatlanná vált. A török hadsereg – segédcsapatokkal, tevehajcsárokkal, szolgákkal, ellátmányozókkal stb. – 300 ezer fő volt. Viszont ebből harcra fogható 60-70 ezer fő, az irregulárisokat beleszámítva 150 ezer fő. Egy ekkora hadsereg ellátása élelemmel, takarmánnyal, a távolság növekedésével egyre nehezebb. Másfelől egy csatában nem lehet csak úgy, egy helyen felállítani az egész sereget, tehát a mohácsi mező tartogatott néhány meglepetést a töröknek.

A felvonulás

A ruméliai hadtest Szófiánál gyülekezett, míg az anatóliainak Gallipolinál keltek át a Dardanellákon, és Drinápolynál csatlakoztak a szultánhoz, aki az udvar, a janicsárok és a zsoldos szpáhik kíséretében Konstantinápolyból ide érkezett. Az akindzsik – határvidéki katonaság lévén – Szendrőnél gyülekeztek. A határvidéki – szendrői, zvorniki, vidini – szandzsákok várainak azábjait mindig kivezényelték, ők adták a dunai hajóhad legénységét. Miután a hadsereg összegyűlt, Drinápolyban vagy Szófiában mindig divánt tartottak. Szulejmán udvartartásával és a zsoldosseregekkel április 23-án indult el Konstantinápolyból és május 3-án ért Drinápolyba. Négy napos pihenőt és divánt tartottak. A szultáni had május 19-én ért Filippopoliszba, míg az anatóliai sereg május 21- én. A Balkán-hegységen két útvonalon keltek át: a szultáni zsoldosság és a tüzérség, a málhákkal a Kapu Derbend- szoroson (Traján kapuja), míg a ruméliai és anatóliai sereg a Zlatica-Teteveni-szoroson. A szultán május 29-től június 4-ig Szófiában tartózkodott. Itt divánt és díszszemlét tartottak. Június 9-re Nišnál tartózkodtak, itt a szultán hírszerzői jelentést kapott Bali bégtől. A török hadsereg seregtesteinek vezérei a következők voltak: a zsoldosok élén Szulejmán, az anatóliai hadtest élén Behrám, míg a ruméliai hadtest vezérletével Ibrahim volt megbízva.

Itt utasította a szultán Ibrahimot, hogy a Száván átkelve, kezdje el Pétervárad ostromát. Ibrahim június 30-án ért Nándorfehérvár alá, ekkor a Száva-híd jó egy hete elkészült már. Nándorfehérvárnál csatlakoztak a fősereghez a boszniai szandzsák csapatai, az akindzsik, a Fekete-tengerről felevező hadihajók, valamint a környező szandzsákokban épített szállítóhajók. A ruméliai tartomány csapatainak gyülekezése egészen július 11-ig tartott. Szulejmán kíséretével július 9-én érkezett Nándorfehérvárra.

Hadműveletek a mohácsi csatáig

Július 8-án Bali bég felderítése alapján a török fővezérlet a következőket tudta a magyarokról: a király még Budán van, Péterváradot 1000-nél több katona védi, és Tomori 2000 fővel a vár környékén tartózkodik. A vár ostromát Ibrahim július 14-én kezdte meg a ruméliai sereggel, 2000 janicsárral, 150 ágyúval és a hajóhaddal. Körülötte vívóárkot ástak és ütegállásokat építettek ki. A várat egyszerre lőtték az ágyúkkal és a hajókról. Július 17-én az anatóliai sereg is csatlakozott az ostromlókhoz. A vár helyőrsége vitézül tartotta magát, és néhány kitörést is végre hajtottak. A török végül is úgy jutott be a várba, hogy az egyik bástyát aknával felrobbantották. Tomori serege ekkorra a pécsi püspök, az esztergomi káptalan, a szekszárdi apátság és Perényi Péter bandériumával kiegészülve is csak 4000 fő volt, így nem segíthetett. A vár július 28-án elesett. A török hadvezetés Ibrahimot Pétervárad alól Újlakhoz vezényelte, aki a vár vívását augusztus 1-jén  megkezdte. A jóval gyengébb vár augusztus 8-án kapitulált. A hadsereg Sotin, Vukovo, és Borovo érintésével augusztus 14-én ért Eszékhez. A kisebb szerémségi váraknak ellenállást nem állt módjukban kifejteni. A híd 19-én elkészült, az átkelés 21-től 23-ig folyt, utána a hidat megsemmisítették. Tomori Pétervárad eleste után Bácsra vonult, és néhány napi ott-tartózkodás után a Karassó torkolatához menetelt, és a Dunán valahol Hercegszőlős és Baranyakisfalud környékén állt meg. A magyar fősereg Tolna alól augusztus 13-án indult el.

A mohácsi csata

Vajon mit tehetett a magyar sereg ekkora túlerővel szemben? A magyar sereg létszáma 40-50000 lehetett, mivel nincs szó arról, hogy a főurak és a nemesek 1526-ban megtagadták volna a hadba vonulást, sőt egyesek becsületbeli ügynek tartották a csatában való részvételt, ezenkívül a déli megyék a szokásosnál több katonát állítottak ki. Miután a török hadsereg átkelt a Dráván, majd a folyó északi partján elterülő mocsaras vidéken nagy nehézségek árán átvonult, a Karassó mocsaras völgyébe ért, és azon átkelve augusztus 28-án Baranyavár- Baranyabán- Baranyakisfalud vonalában mintegy 9 km-es kiterjedésben táborozott.

Mohácsi csata török miniatúra

A török hadseregnek ahhoz, hogy a magyarokkal megmérkőzzön, még egy utolsó menettel a mohácsi mezőre kellett érkeznie. Ezt viszont nem menetalakzatban, hanem ún. szétbontakozott alakzatban kellett megtenni toronyirányt, árkon-bokron keresztül, felázott szántóföldeken folyton-folyvást megállva, a sorokat rendezve. Amikor a seregek 1,5-2 km-re értek a magyarokhoz bonyolult mozdulatokkal, kanyarodásokkal csatához fejlődtek, így alakítva ki a csatarendet. Ezenkívül kiderült, hogy a török csak a Majs és Buziglica közti 6-7 km-es szakaszon állhatott fel. Nos, ha a hadsereg 120000 lovasát vesszük, nekik legalább 15 km kell hogy tíz sorban felálljanak. Az átrendezés sok időt emésztett fel. Ráadásul a terep is tartogatott még egy meglepetést: a teraszt, melynek 45 méter magas, meredek, felázott lejtőjén legfeljebb lépésben lehet leereszkedni, rohamra indulni kizárt. Ezek alapján a török nem egyszerre és nem a legjobb erőállapotában fog a mohácsi mezőre érni, így a túlerő közömbösíthető, és van esély a győzelemre vagy legalább egy döntetlen kiharcolására. A magyar sereg a Borzától délre, a mai Udvar község környékén, a terasztól 2-2,5 km-re állt fel.

1. A török hadsereg felvonulása a csatához.

A magyar sereg török túlerő miatt nem állhatott ki az egész sereg ellen egyszerre, de arra alkalmas volt, hogy a török egyik szárnyát lerohanva a szemben lévővel, utána bekanyarodva és a középpel és a második lépcsővel együttesen legyőzze a török közepet, és legalább egy döntetlent kiharcoljon. Hogyan is folyt le a csata?

A török miután a teraszhoz ért, haditanácsot tartott, és a ruméliai sereg megkezdte a leereszkedést és a táborba szállást, mivel a csatát másnapra halasztották.

2. A magyar sereg felállása

Egyúttal elrendelték, hogy Bali és Khoszrev bég lovasaival foglaljon állást a magyar sereg oldalában. Ibrahim terepszemlére indult, így a magyar jobbszárny támadásakor futárt kellett küldeni utána. Tomori  Bali és Khoszrev ellen kivezényelte Ráskayt. A ruméliai hadtest táborozni kezdett, a hajcsárok, szolgák, stb. lábatlankodnak, a lovak nincsenek felszerszámozva.

3. Helyzet a csata elkezdése előtti ½-1 órában.

Tomori a magyar balszárny azonnali támadását javasolta, eddig minden úgy történt ahogy számította, de a magyar vezérkar úgy gondolta, hogy a török sem akar ma harcolni: „Ej, ráérünk arra még”. A főurak levették a páncéljukat, Tomori viszont tudta, hogy jobb ma megmérkőzni egyenként a török seregtestekkel, mint holnap szembenézni az összessel. Heves csata bontakozott ki – a táborban. A magyar sereg jelentős tempóveszteséggel, de megindította a rohamot.

4. A csata első fázisa.

A tábort verő ruméliai sereg nem tudott ellenállni a magyar páncélos lovagok elsöprő lökőerejű rohamának. De a tetemes időveszteség miatt a balszárny nem tudott bekanyarodni a szultáni zsoldosok oldalába. Addigra a török centrum hadrendbe állt, és a janicsárok visszaverték a magyar balszárny támadását. A magyar közép és a második lépcső szembe támadta az előtte fekvő közepet, de a török tüzérség elé állított akadályokon nem sikerült átverekedni magukat. Így hát a második lépcső ketté vált. A bal és a jobbszárny közösen támadott. A magyar bal-szárny ismét rohamozott, de eredménytelenül. Ezért a lovasság visszavonult, magára hagyva a gyalogságot. Addig a balszárnyon az anatóliai hadtest hadrendbe állt, és visszaverte az ellene készülő magyar támadást. Ezután a magyar lovasság látva, hogy nincs sok esélyük, visszavonult, magára hagyva a gyalogságot. A csata végén a megmaradt magyar gyalogságot bekerítik, mire az egy négyzet alakzatban védekezik.

5. A csata második fázisa.

A magyar sereg veszteségei 10 ezer gyalogos és 4 ezer lovas. Elesett a király, 28 főúr és nagybirtokos nemes, 7 főpap és 500 nemes. A csatamezőn kb. 30-35 ezer halott maradt, akiket egy nap alatt eltemettek.

A török kivonulása – hadműveletek a mohácsi csata után

A temetés napján a török fővezérlet 5-10 napi járóföldre szétküldte az akindzsikat, hogy öljenek, pusztítsanak és ejtsenek foglyokat. A mohácsi csata katasztrófájának hírét Budán augusztus 31-én kapták meg, és még aznap éjjel a királynő és kísérete útra kelt Bécs felé. Szulejmán szeptember 11-én ért Budára. A királyi palota kincseit hajóra rakták, és Konstantinápolyba szállíttatták. Másnap a szultán megtekintette a várost, és 13-án kezdték el a hídverést a Dunán, Pestet és Budát pedig kifosztották és felgyújtották. Szeptember 14-én egy kisebb csapat Pilismaróthoz vonult, ahol a Pilis környéki nép tábort ütött. Mivel nem tudták bevenni, ágyúkat hoztak, és szétlőtték. Az ott lévőket mind egy szálig levágták. A híd 19-én készült el, és 23-án be is fejeződött volna az átkelés, ha a híd nem törik szét, így hát a maradék csapatokat áthajózták. Pestről a hadsereg két oszlopban nyomult dél felé. A Szulejmán vezette főoszlop a Dunával párhuzamosan, a mocsaras part mentén húzódott. A másik oszlop Ibrahim parancsnoksága alatt Kecskeméten át Szegedre menetelt, hogy mint oldalvéd biztosítsa a fősereget a Tisza túlsó partján tartózkodó Szapolyaival szemben. Ibrahim 29-én ért Szegedre. Addig a sereg víz- és élelemhiánnyal küzdött. Szeged környékén már találtak megfelelő mennyiségű takarmányt és élelmet. A szultán október 10-én érkezett Nándorfehérvárra. Ezzel befejeződött a hadjárat.

Török pusztítás Magyarországon

Vajon győzelemnek tekinthető török részről az 1526-os hadjárat? Ha a politikai célt nézzük, tulajdonképpen kudarcnak tekinthetjük, mivel az következett be, amitől a törökök eleve tartottak. Habsburg Ferdinándnak így az ölébe hullott a magyar korona. Ha viszont a hadjárat katonai célját nézzük, sikeresnek kell mondanunk, mivel a magyar hadsereget leverték, Budát elfoglalták, az országot végigpusztították, de az oszmán államvezetés gondjait ez nem enyhítette, mivel a Jánossal kötött szövetség nem működött, nem érte el céljait. Magyarország területi és állami egységének széttörése új frontot nyitott, amely rengeteg pénzt, energiát és emberéletet emésztett fel. Ezeket sokkal hatékonyabban lehetett volna használni a Fekete- és Földközi-tenger vidékén, valamint a Közel-Keleten, ahol busásan kamatozott volna. Furcsa tréfája a történelemnek, hogy két állam, akiknek közös érdekük lenne a békés együttélés, külső okok miatt ezt nem tudják megtenni. Az egyik később hanyatlásnak indult, a másik elveszti függetlenségét, állami és területi egységét, amit 500 év múltán sem szerez vissza. Esetleg másképp alakulhatott volna, ha Tomori merész, de nem megvalósíthatatlan tervét véghez tudja vinni. Hallgatni kellett volna az igazi szakértőre.

Perjés Géza: Mohács című műve alapján