Ezt a cikket eredetileg 11-ikes gimnazistaként írtam 2004-ben.

A globális felmelegedésről szóló híreken manapság senki sem lepődik meg. Rendszerint úgy képzelik el az emberek a jövőt, hogy legfeljebb egy kicsivel melegebb lesz. Télen nem fagyunk meg, nyáron meg nem kell egy hőguta kedvéért költségesen elutazni melegebb tájakra. A fejlett államok, mint amiben mi is élünk, mezőgazdasági termelése minden forgatókönyv szerint növekedni fog. A harmadik világot megint aszály és elképesztő hőség fogja sújtani. Mi nem izgulunk, vettünk klímát! Vagy legalábbis jövőre szándékozunk. De ha akkor sem fér be a büdzsébe, nincs ok a pánikra, mert most még csak melegszik a klíma. Igazán izzadni legfeljebb az unokáink vagy dédunokáink fognak. Egyes jelek szerint jobb, ha kombinált funkciójú klímaberendezést szerzünk be, mely nemcsak hűt, de fűteni is tud.

A történet messzire nyúlik vissza, de ez érthető is, mivel tudományosan bizonyított, hogy a nagy szervezetek, mint például az államok, a társadalmak vagy a közvélemény reagálási ideje elég hosszas. A szén-dioxid okozta felmelegedéssel már 1896-ban Svante Arrhenius, svéd Nobel-díjas vegyész foglalkozott, de rendszerint az ilyen elképzeléseket félretették, mondván, hogy az óceánvíz, főképpen a felszín közelében élő fitoplankton-populáció el fogja nyelni a többlet CO₂-t. A következő fél évszázadban az emberiség figyelmét az aktuálisan folyó világháború vagy gazdasági válság kötötte le. 1955-ben a Fortune című magazinban „Túlélhetjük-e a technológiát?” címmel írt Neumann János, egykori Fasori diák.   A cikk nagy vihart kavart.

A fokozott környezettudatos magatartásmód a különböző polgárjogi mozgalmakkal egy időben bontakozott ki. A különböző környezetvédelmi szervezetek, mint például a WWF vagy a Greenpeace, stb. vagy akkor alakultak vagy akkor kezdtek rájuk figyelni. Ezek voltak a ’70-es ’80-as évek. A ’73-as és a ’79-es olajválságok, valamint a ’86-os csernobili baleset után sokan rádöbbentek, hogy a biztonságos energiaellátás koránt sincs megoldva. A ’90-es években, a fejlett államokban fokozatosan szigorúbb környezetvédelmi előírásokat kezdtek alkalmazni a civil mozgalmak nyomására.

A társadalmi, politikai és a gazdasági nyomás hatására lehet, hogy a kormányok az adott országban szigorúbb környezetvédelmi szabályokat foganatosítottak, de az elavult környezetszennyező technológiákat, mint technológia-export, olyan országokba vitték ki, ahol ezek alkalmazását még nem szankcionálták. Magyarán az ósdi eljárásokat továbbra is alkalmazzák, csak azok ott terhelik a környezetet, ahol mi nem látjuk, vagy ahol minket nem érdekel.

Széndioxid emisszió

Az üvegházhatás olyan probléma, mely az egész Földet érinti. Így gyakorlatilag lényegtelen, hogy egy adott szén-dioxid mennyiséget Kínában vagy Németországban engednek a levegőbe. A szén-dioxid szintje az 50 évvel ezelőtti 315 ppm-ről 370 ppm-re növekedett (410 ppm 2020-ban). Ez 0,6^oC-os hőmérsékletnövekedést eredményezett, annak ellenére, hogy ez a CO₂ növekedés 2 ^oC-kal kellett volna, hogy növelje a földi átlaghőmérsékletet. Kérdés, hogy hova tűnt a különbözet? A különbözet megvan, csak épp a melegebb levegő több hőt ad át a tengervíznek.

A melegebb éghajlat olvasztja a sarki jeget, a grönlandi jégtakarót és a gleccserek rövidülnek. Az olvadó jégből édesvíz lesz amely hígítja a tengerek vízét.

2003 őszén készült el a Pentagon jelentés, amely azt boncolgatja, hogy mi lenne akkor, ha a megváltozott sókoncentráció megváltoztatná az óceánok áramlási rendszerét, és az a hőmennyiség, melyet az áramlatok visznek az egyenlítőtől északra, nem jutna el olyan messze, mint manapság. Ezáltal az a paradoxon állna elő, hogy a globális felmelegedés szélsőségesen alacsony hőmérsékletet okoz az északi féltekén.

2004 tavaszán a már ismerős újságban, a Fortune-ban egy öt oldalas exkluzív cikk jelent meg erről a jelentésről. E jelentés alapján készült a „Holnapután” című film. Természetesen a filmet vastagon leöntötték rózsaszín hollywoodi sziruppal.

A Pentagon jelentés egy korábban megtörtént lehűlést mutat be, melyet megelőzött egy általános melegedés. Abból indul ki, hogy a múltban a komolyabb lehűléseket mindig megelőzte egy általános felmelegedés, melyet valaminek ki kellett váltania. A jelentés az Észak-Atlanti-óceán elsótlanodásával érvel, mely ha meghalad egy tűréshatárt, az áramlási rendszert erősen befolyásolja. Ha csökken a Golf-áramlat / észak-atlanti áramlás sótartalma, akkor kevésbé lesz hajlamos lesüllyedni az Északi-tengerben, ez pedig szükséges ahhoz, hogy az óceán mélyén visszaáramoljon a kiindulás helyére. Ha ebben a körforgásban zavar keletkezik, kevesebb melegvíz jut el Észak-Nyugat-Európa partjaihoz, mely ott krónikus lehűlést okoz.

A jelentés írója egy közepesen súlyos korábbi lehűlés modelljét vetíti ki a közeljövőre, amely súlyosabb az úgynevezett Kisjégkorszaknál, de lényegesen enyhébb az késő Dryas-nál. Ez egy olyan lehűlés volt, amelyből a jégkorszakról alkotott elképzeléseket merítjük. Mamutok futkároznak vígan a végtelen hómezőn, és jókedvű ősemberek üldözik őket kőbaltáikkal. Néha egymást ezekkel az eszközökkel fejbe vágják, de komolyan nem sérülnek meg, mert akkor még nem ismerték a platinaprotézist.

A Kisjégkorszak a XIV. századtól a XIX. század közepéig tartott, és az észak-atlanti térségben általános lehűlés okozott. Gyakran azzal magyarázzák, hogy visszaesett a naptevékenység és/vagy vulkáni kitörések okozták az óceáni változásokat. A hideg következtében kevés volt az élelem Grönlandon és Izlandon, amely a korábban prosperáló viking társadalom hanyatlásához vezetett. Emellett a keményebb klíma következtében 1315 és 1319 között éhínség söpört végig Európán, melynek több tízezer áldozata volt. Tudjuk jól, hogy a legyengült szervezetet könnyebben megtámadják a betegségek, ahogy az első világháború alatti nélkülözések után volt a nagy spanyolnátha járvány is. A higiéniai okok mellett a korábbi éhínségek is hozzájárulhattak az utána időben közel álló pestisjárványok gyors terjedéséhez.

Erre a korszakra jellemzőek voltak a visszatérő rossz termések, éhínségek, járványok és egész népességek elvándorlása. Mátyást a Duna jegén választották királlyá, és a holland festők a kanálisokon vígan korcsolyázó embereket festettek.

Kis jégkorszak

Az késő Dryas 12700 évvel ezelőtt Grönlandon 15^oC-os lehűlést okozott, amely az előbb vázolt thermohalinnak is nevezett cirkuláció akkori összeomlásával kapcsolható össze. Ez lényeges klímaváltozást váltott ki szerte az észak-atlanti régióban, és amely 1300 évig tartott. Jellemzője, hogy évtizedenként 3 fokos hőmérsékletcsökkenést okozott, majd a hideg-száraz időjárás megmaradt több mint 1000 évig. Európa jelentős részét jég borította, Portugália partjainál jéghegyek úszkáltak. Egy ehhez hasonló lehűlés ma sűrűn lakott területeket érintene, és a zord éghajlat miatt emberek milliói vándorolnának el.

A 8200 évvel ezelőtti lehűlés súlyosságában a kettő közé esett. Az átlaghőmérséklet Grönlandon durván 3^oC-kal csökkent. A gleccserek előrenyomultak, a nagyobb folyók is befagytak telente és a mezőgazdasági területek terméketlenné váltak. Újabban úgy vélik, hogy ennek kiváltó oka az thermohalin cirkuláció összeomlása, melyet akkor is megelőzött egy fokozatos melegedési periódus. Úgy tűnik, mintha a melegedés hatására a rendszer újra stabilizálni szeretné önmagát, ezáltal a melegedés paradox módon, hirtelen lehűlést vált ki, ahogy az óceáni és légköri áramlások megváltoznak.

Mélyebb jég és óceáni minták alapján akár nyolc hirtelen lehűlést különíthetünk el az elmúlt 730 ezer évben.

A Pentagon jelentés a jövő klímaforgatókönyvét a múltbéli eseményekre alapozta, bár a történelem nem mindig ugyanúgy ismétli önmagát. Célja nem az, hogy pontos előrejelzést adjon, az úgyis az időjósok feladata, helyette inkább felvázolja, milyen hatással lehet egy lehetséges hirtelen klímaváltozás a társadalomra, ha nem készülünk fel rá. Még a legszofisztikusabb modellek sem tudják megjósolni annak részleteit, hogy a klímaváltozás hogyan megy végbe, mely régiókra milyen hatással lesz, és hogy erre a kormányok és a társadalmak hogyan válaszolnak.

A jelentés szerint a modern civilizáció által tapasztalt leggyorsabb felmelegedés évszázada után, a XXI. század első évtizedében a légköri felmelegedés felgyorsul. Világszerte a középhőmérséklet 0,3 ^oC-kal növekszik évtizedenként és egyes régiókban ez 1,2 ^oC is lehet. Tisztán látható, hogy a bolygó folytatja a késő XX. század melegedési trendjét. Észak-Amerika, Európa és Dél-Amerika egyes részein 30%-kal több olyan nap lesz, melynek csúcshőmérséklete meghaladja a 32^oC-ot, valamint csökken a fagyos napok száma. Ehhez társulva több áradás, aszály, hevesebb szelek és viharok lesznek.

Ahogy a hőmérséklet emelkedik, a pozitív visszacsatolás hatására, a melegedés évi 0,1 ^oC-ról 0,2 ^oC-ra, majd helyenként 0,3 ^oC-ra nő. Ahogy a felszín melegszik, úgy gyorsul a párolgás és a vízgőz üvegházhatású gáz. Az erdőterületek, mint CO₂-elnyelők, egyre csökkennek, ahogy az ember egyre több erdőséget írt ki, nyaranta is az egyre szárazabb klíma miatt egyre gyakoribbak az erdőtüzek.

A Pentagon jelentés szerint 2005-re a klímaeltolódás hatásai a világ egyes területein jóval intenzívebbek lesznek. Több és hevesebb viharok, tájfunok és hurrikánok egyre magasabb hullámverést és áradást okoznak a tengerparti területeken. 2007-ben egy kimondottan erős viharban a tenger áttöri a hollandiai védőgátakat, elönti a partmenti városokat, mint például Hágát.

(Lehet, hogy a szigetközi kérdést még jó lenne ezelőtt rendezni?)

A Sacramento folyó védőgátjai csődöt mondanak, a Kaliforniai Völgyben egy beltenger alakul ki. 2010-ben a grönlandi jégtakaró olvadása meghaladja az évi hóhullást, az édesvíz többlet lelassítja az óceáni thermohalin cirkulációt. A Golf áramlat nem szállít elég hőt Észak-Európa partjaihoz, ezáltal megindul a lehűlés.

2010 és 2020 között Európában és Észak-Amerikában 3-3,5^oC-kal csökkenhet a középhőmérséklete, míg Ausztráliában, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában melegedhet az időjárás. Például Az évi átlagos csapadék akár 30%-kal is csökkenhet és a szelek átlag 15%-kal erősebbek lesznek Észak-Európában. A kontinens belsejében az időjárási körülmények még kritikusabbak lesznek. A hőmérsékletcsökkenés okozta hátrányok mellett eltörpülnek az aszálykárok. „Megaaszály” sújtja Dél-Kínát és Észak-Európát 2010-től egy évtizeden át. Az eddig száraz vidékeken hirtelen esőzések és áradások lesznek. Az évtized második felében a lehűlés hatása fokozódik.

Aszály

A déli féltekén kevesebb paleoklimatikus adat áll rendelkezésre ezért bizonytalanabb az előrejelzés. Az időjárásminták vagy utánozhatják az északi eseményeket, mivel a trópusokról az északi féltekére áramlik a hő, hogy a rendszert kiegyensúlyozza, ezáltal délen is lehűlést váltva ki, vagy az északi féltekének lehűlése következtében melegebb, csapadékosabb és viharosabb időjárás köszönt be délre, mivel az áramlatok a fölös hőmennyiséget többé nem szállítják északra oly mértékben. Egy biztos, ott is szélsőséges időjárással kell számolni.

Ekkorra a szélsőséges időjárási körülmények destabilizálják gazdaságilag, politikailag a társadalmat. Több helyen a nyersanyagok – beleértve az élelmet és vizet – hiánya lép fel. Az országok közötti feszültségek fokozódnak, kiváltképp ott, ahol már meglévő nézeteltérések voltak.

A Pentagon jelentés úgy véli, hogy az USA jobb fekvésénél fogva könnyebben viseli el az éghajlatváltozást, mivel kellő tartalékokkal rendelkezik. Ezeket megőrizendő az USA befelé fordul és egy „erődöt” épít maga köré. A határokat megerősítik, hogy visszatartsák az éhező bevándorlókat Mexikóból, Dél-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező csónakhadat. Az USA felmond egy Mexikóval kötött 1944-es szerződést, mely garantálja a Colorado folyó vízhozamát. Emiatt ellenséges viszony alakul ki. Hasonló helyzet alakulhat ki, mivel több, más folyóknál: a Duna 12-őt, a Nílus 9-et és az Amazonas 7-et érint. A növekvő fűtőenergia igényt mind gazdaságilag mind politikailag költséges megoldásokkal tudják kielégíteni, beleértve az atomenergiát és nagyvonalú közel-keleti megállapodásokat. Kanada vagy egyesül az Egyesült Államokkal, hogy létrehozzon egy észak-amerikai blokkot, vagy hatalmas vízenergia készletét megtartja önmagának, ezzel rontva a viszonyt az energiaéhes USA-val.

Európát a hőmérsékletcsökkenés erősen érinti. Mind Skandináviából, mind Afrikából és Ázsiából elözönlik a menekültek. Ausztrália mérete és nyersanyag tartalékai segítségével átvészeli a krízist, a thermohalin cirkuláció összeomlása elsősorban az északi féltekét érinti.

Japánnak kisebbek a nyersanyagkészletei, de a nagyobb szociális kohézió lehetővé teszi, hogy a kormány az egész népességre kiterjedő viselkedésváltozásokat vezessen be, hogy megőrizze a tartalékokat.

Kínát az óriási népessége és élelmiszerszükséglete teszi sebezhetővé. Az aszályok, árvizek és az egyre kiszámíthatatlanabb monszunok miatt éhínségek pusztítanak, melyek aláássák az államot és idővel akár polgárháborúvá fajulhat az elégedetlenség.

Banglades nagy része lakhatatlanná válik, Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában a belső rend fenntartása egyre növekvő kihívásnak bizonyul.

Oroszországnak már ma hanyatlik a népessége. Az őt övező államok mind árgus szemekkel figyelik az orosz energia- ás ásványkincseket.

A partmenti országok, mint például Portugália és Spanyolország, szembekerülnek a halászati jogok miatt, mivel a halak új helyekre vándorolnak.

Az atomfegyverek elterjedése elkerülhetetlen, mivel a csökkenő olajkészletek miatt több ország úgy dönt, hogy növekvő energiaszükségletét atomenergiával biztosítja. Atomfegyverekkel rendelkezni fog Japán, Dél-Korea, mely időközben egyesülhet Észak-Koreával, Németország, Irán, Egyiptom, Izrael, Kína, India, Pakisztán, Anglia, Franciaország, valamint az USA, és Oroszország.

Atom fegyverkezés

A szélsőséges klíma és annak következményei csökkentik a bolygó eltartóképességét. Eltartóképességen a Föld és természetes ökoszisztémáinak, beleértve a gazdasági, társadalmi és kulturális rendszereket, azon képességét értjük, hogy ellássa a bolygó véges számú népességét. Ahogy a váratlan klímaváltozás csökkenti a világ eltartóképességét az élelemért, vízért és energiáért vívott agresszív háborúk valószínűsíthetők, ahogy nő a kormányok cselekvési kényszer. Ez addig tart, ameddig az eltartóképesség újra szintbe kerül az eltartandó népességgel.

A kérdés: Valóban bekövetkezhet-e egy váratlan klímaváltozás, és ha igen, mikor? Fel tudunk-e rá készülni?

Világszerte folyik a vita, hogy milyen hatással van az emberi tevékenység a klímaváltozásra, mivel a gazdasági prosperitás korrelál az energiafelhasználással és az üvegházhatású gázok kibocsátásával, ezért a gazdasági fejlődés óhatatlanul klímaváltozást idéz elő. Ezzel párhuzamos bizonyítékok azt sugallják, hogy ez bekövetkezhet az emberi tevékenységtől függetlenül is. A földtani minták legalább 8 váratlan klímaváltozás eseményét dokumentálják, és akkoriban nem voltak sem autók, sem gyárak. Az északi tengerek só-koncentrációjának csökkenésével, amelyet ma is meg lehet figyelni, destabilizálódhat az áramlási rendszer, de ez hogyan és mekkora értéknél következhet be, még nem tisztázott. Sőt nem kizárható, hogy egyéb tényezők, melyet a jelentés nem említ, közrejátszhatnak-e egy váratlan klímaváltozás előidézésében. Mindenesetre nem valószínű, hogy a hirtelen klímaváltozás 2010-ben kezdődik, de mivel ha reálisabb időpontra, mondjuk 2050-re teszik a készítők ezt az időpontot, akkor még jó 30 évig nem kapja meg a szükséges figyelmet. Védelmi szempontok miatt a Pentagon előbb és több pénzt kaphat, ha 2010-ben lesz mint 2050-ben. Emiatt valószínűleg tartalmaz több reklámfogást is. De mi van akkor, ha a szokásos tudósi óvatoskodás és a politikai reklámfogás pont kioltja egymást, és nem téved a jelentés a várható időpontokban?

Gyaníthatóan kaptunk egy kevés haladékot, melyet nagy hiba lenne nem kihasználni. További kutatásokat kell végezni a klímaváltozással kapcsolatban, hogy jobban megértsük a klímaváltozás és az óceáni áramlási minták közti összefüggést, valamint megfelelő előrejelzési modelleket kell kidolgozni, melyek számolnak a potenciális gazdasági, ökológiai, társadalmi és politikai hatásokkal. Meg kell vizsgálni, hogy egy ország mennyire sebezhető a változások által. „Nem sajnálom” stratégiákat kell azonosítani, és alkalmazni, hogy biztosítani lehessen a megbízható élelem- és vízellátást, és a nemzet biztonságát, avagy ki kell dolgozni, hogy mit, milyen sorrendben vonunk meg, pl. az ivóvízellátás elsőbbséget élvez a kertlocsoláshoz képest. Az adaptív válaszlépéseket kell előre megtervezni, és begyakorolni, hogy szükség esetén mindenki tudja, mi a dolga. Emellett tanulmányozni kell a helyi hatásokat, hogy például milyen hatással lesz a kártevők elterjedésére.

A klímaváltozástól függetlenül a megfelelő diplomáciai lépéseket kell tenni, hogy a konfliktusok valószínűségét eleve minimalizáljuk azokban a térségekben is, melyek ma többé-kevésbé stabilak, de a klímaváltozás ezt a nyugalmat megtörheti.

Döntenünk kell, hogy a rövid távú érdekek mekkora hasznot hoznak, miután kifizettük a környezetszennyezés árát!