Az érettségin a műértelmező szövegalkotás lehet vers- vagy novellaelemzés, az emelt szintűn elég gyakori az utóbbi. Emiatt érdemes előre felkészülni erre és egy kész stratégiával nekilátni a feladatnak.

A novellaelemzés során a következőkre érdemes kitérni, nagyjából ilyen sorrendben: műfaj, téma, cím, szerkezet, helyszín és idő, elbeszélő, szereplők, stílus, és végül befejezés. Menjünk végig ezeken a szempontokon, hogy melyiknél mit érdemes leírni, majd alkalmazzuk ezt a technikát az egyik legjobb magyar novellán, Krúdy Gyula Utolsó szivar az Arabs Szürkénél című írásán!

• Műfaj: Definiáljuk itt a novella műfaját! A novella rövid, tömör, prózai mű, kevés cselekményt mond el, kevés helyszínen játszódik, kevés időt ölel fel, kevés szereplős, általában váratlan fordulattal zárul és befejezett egész történetet mond el. Erre az adott novellára igaz mindez? Megfelel a műfaji követelményeknek?
• Téma: határozzuk meg, miről szól ez a novella. Ha van több témája is, akkor érdemes leszögezni, melyiket tartjuk fontosabbnak. Mi a mű általános üzenete?
• Cím: A cím lehet témamegjelölő, műfajmegjelölő, névcím, metaforikus cím. Itt érdemes megvizsgálni, mi a cím viszonya a szöveg egészéhez (pl. alátámasztja, megváltoztatja a jelentését, szembemegy vele, kibővíti, előrevetíti a csattanót…).
• Szerkezet: Itt érdemes részekre bontani a szöveget, megtalálni és meghatározni a bevezetést, tárgyalást, befejezést, és persze ezeken belül is további részeket elkülöníteni. Írhatunk arról, hogy mi derül ki a bevezetésből, hogyan vetíti előre a cselekményt, „in medias res” kezdődik a szöveg vagy az elején, a középső részben inkább a párbeszédek vagy a leírások vannak túlsúlyban, van-e fokozás és tetőpont a történetben, illetve a végén van-e megoldás és lezárul-e a cselekmény.
• Helyszín és idő: Itt először is írjuk le, milyen helyszínen vagy helyszíneken játszódik a cselekmény, utána pedig rátérni arra, hogy van-e ennek a helyszínnek szimbolikus jelentése, és ha van, mi az. Ha haladunk a térben, hogyan haladunk? (fentről lefelé, kintről befelé, stb.) Az időkezelés pedig lehet lineáris, ciklikus vagy mozaikszerű.
• Elbeszélő: Mi a narrátor szerepe ebben az adott műben? Erre a kérdésre keressük itt a választ. Egyes szám első személy, harmadik személy? Szubjektív vagy objektív, mindentudó vagy korlátozott a tudása? Történik-e nézőpontváltás? Kifejezi-e a saját erkölcsi viszonyulását a cselekményhez és a szereplőkhöz (pl. szimpátia, együttérzés, elhatárolódás, ítélkezés…)
• Stílus: Kezdhetjük ezt a részt a meghatározó esztétikai minőség megállapításával, amely szerint a novella lehet tragikus, komikus, vagy groteszk. Ezt a besorolást érdemes indokolni is. Ha a novella kapcsolódik egy korstílushoz (ténylegesen akkor és ott íródott, vagy utólag idézi meg azt?), melyik korstílus az? Lehet például romantikus, realista, naturalista. A nyelvi stílussal kapcsolatban arról érdemes még írni, hogy milyen hosszúságú és modalitású mondatokat használ a szerző, vannak-e a szövegben nem mindennapi szavak (pl. régies szavak, tájszavak, szleng, akár vulgáris kifejezések), hiányos mondatok, kihagyások, betoldások. Keressünk poétikai megoldásokat is: hasonlatok, metaforák, toposzok, halmozás, ismétlés, gondolatritmus…!
• Szereplők: Mit tudunk meg a szereplők külső és belső tulajdonságairól és ezek közül mi az, a cselekményt alakítja? Van-e olyan szereplő, aki a szerző értékrendjét képviseli (rezonőr)?
• Befejezés és kitekintés: Itt zárjuk le a fogalmazásunkat. Összegezhetjük az eddigi írásunk főbb pontjait, kitekinthetünk a szerző életművének egészére, a korstílusra, az adott mű bármilyen feldolgozására, amivel találkoztunk (irodalmi parafrázis, film, színpadi mű). Megfogalmazhatjuk személyes véleményünket, álláspontunkat, illetve beszélhetünk arról, hogy a novella témájának, mondanivalójának van-e a mai világunkban aktualitása.

Természetesen csak akkor térjünk ki az összes szempontra, ha a terjedelmi keretek megengedik! Nyugodtan ki lehet hagyni egyet-kettőt, de mindenképpen azokat hagyjuk ki, amelyek az adott novellában nem tűnnek nagyon fontosnak, jellegzetesnek!