A tragikum, a komikum és a groteszk a meghatározó esztétikai minőségek közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy egy adott narratív jellegű mű (legyen az irodalmi vagy képzőművészeti alkotás, színdarab, film stb.) egésze bír ezzel az adott tulajdonsággal. Léteznek tragikomikus művek is, amelyekben a tragikus és a komikus minőség keveredik, ez azonban nem alkot önálló kategóriát.
A tragikus mű témája egy jelentős érték pusztulása. Az érték alatt olyan pozitív felhangú tartalmi elemet értünk, amely már a mű elejétől kezdve jelen van és kiváltja a néző azonosulását (pl. egy pozitív szereplő, egy jó emberi kapcsolat, egy összetartó közösség), ennek tönkremenetele, elpusztulása, szereplő esetében akár halála pedig részvétet, sajnálatot, veszteségérzetet okoz a befogadóban. Fontos tehát, hogy ha az adott karakter, kapcsolat, stb. nem volt eredendően pozitív és nem váltott ki azonosulást és szimpátiát, akkor annak pusztulása nem okoz részvétet sem, tehát nem lesz a mű tragikus.
A komikumot viszont nem az értékvesztés vagy -teremtődés felől tudjuk értelmezni. Gyakori ugyan, hogy a komikus művekben (pl. filmvígjátékokban) a cselekmény végkifejlete pozitív, de ez nem alapfeltétele a meghatározó esztétikai minőség meglétének.
Két fajtáját különböztethetjük meg: a jellemkomikumot és a helyzetkomikumot. Egy narratív, történetmesélő művet tehát akkor tekinthetünk komikusnak, ha valamelyik vagy mindkét komikumtípus jelentős mennyiségben megtalálható benne, jelentős értékpusztulás viszont nem, vagy nem az áll a mű középpontjában.
A két típusból a jellemkomikumot tartjuk az esztétikában magasabbrendűnek. Ez akkor jön létére, amikor egy fontos szereplő a jellemvonásai, szokásai miatt nem tud a mindennapi, „normális” módon interakcióba lépni másokkal: nevetségessé válik, és ezáltal ténylegesen nevetésre is ingerli a befogadót. Viselkedése nem fenntartható, ez pedig feszültséget okoz és előreviszi a cselekményt.
Jellemkomikum nem nagyon szokott helyzetkomikum nélkül jelentkezni, de fordítva igen: vannak olyan narratív művek, amelyek csak helyzetkomikumot tartalmaznak.
Helyzetkomikum: furcsa, kínos szituációkba kerülnek a karakterek, akiknek igazából mindegy is, hogy komikus-e a jelleme. (Tortadobálós, hanyattesős burleszk-jellegű viccektől a bohózati klisékig)
A groteszket leginkább a többi meghatározó esztétikai minőséggel szemben lehet definiálni. Témaválasztásában elutasítja a magasztos témákat, a valódi értékeket – általában kisszerű, kispolgári, szándékosan érdektelen történeteket választ, és a szereplői is ilyenek. Ez gyakran szembe van állítva a fennkölt formai elemekkel, stílussal.
A groteszket mindenképpen meghatározza a forma és a tartalom közötti ellentét, feszültség, kontraszt, amely meglepetést, döbbenetet hoz létre a befogadóban, és arra készteti, hogy másmilyen szemmel nézzen a mindennapi jelenségekre. Viszonylag gyakori, hogy emellé ironikus, gúnyos elbeszélői hang is társul. Örkény István műveiben sok példát találunk erre, például az egypercesekben, valamint a drámáiban.
